A párkapcsolatok fejlődési útja - IV. rész

Átéltük a "rózsaszín ködöt", megvívtuk a vitáinkat a közös szabályrendszerért, majd ki-ki megvalósította, amit az egyéni életútjában szeretett volna. Ideje, hogy újra egymásra figyeljünk. Mivel a harmadik fejlődési stádium, a gyakorlás akár évtizedekig is eltarthat, nagyon gyakori, hogy az újraközeledést a gyerekek kirepülése után éli meg a pár. Bár itt is egymásra irányul a figyelem, mégis van egy alapvető különbség a szimbiózishoz képest, mégpedig az, hogy míg ott "MI" vagyunk a fontosak, ebben a szakaszban már "TE ÉS ÉN"-ként létezünk. Ez tehát az újraközeledés stádiuma.

Mire eljutunk ide már megéltük azt, hogy kapcsolatunk kiállta a próbatételeket: a veszekedéseket, és azt is, amikor a külvilág felé fordítottunk több energiát. Most újra megtaláljuk egymást, és bár lehet, hogy a szenvedély egy alacsonyabb szintjét tapasztaljuk, rájöhetünk arra, hogy az intimitásnak rengeteg módja lehet. Ismét felfedezzük azt, hogy a párunkkal alkotott szövetségben milyen jól kiegészítjük egymást, ugyanakkor ismerjük már annyira saját magunkat, hogy ne akarjunk beleolvadni ebbe az egységbe. Természetesen eddig elért eredményeinket vagy aktuálisan zajló tevékenységeinket nem adjuk fel most sem, így ezek integrálása ebbe az együttlétbe szintén egyezkedésekkel jár. 

Sikeres "tárgyalás" esetén pedig létrejöhet egy olyan állapot, amely az együttlét érzelmi biztonsága mellett megengedi azt, hogy az egyének is folytathassák saját tevékenységeiket.

A közösen töltött idő mellett tehát nagy szerepet kap az úgynevezett "én-idő" is és ez mindkét fél beleegyezése alapján történik. Elfogadjuk tehát azt, hogy bár mindkettőnk számára fontos, hogy minőségi időt töltsünk együtt, teret kell adni annak is, hogy ki-ki a saját igényei szerint, egyedül lehessen. Ha mindezt sikeresen vettük, már nincs is más hátra, mint együtt megöregedni.

Az elakadás ebben az időszakban jellemzően akkor jelenik meg, ha az előző fázisban túl messze kerültünk egymástól. Ilyenkor nehéz újraközeledni és azzal, hogy a gyerekek "kirepülnek" rájöhetünk arra, hogy kapcsolatunk kiüresedett. Bár úgy éltük meg, hogy jól működünk együtt, kiderülhet, hogy ezek főleg a család logisztikai kérdéseit érintették: ki, mikor, hova megy a gyerekekért, vagy éppen viszi őket; mikor, milyen programot melyik szülő fog lemenedzselni. Amint ezek a feladatok kikerülnek a családi rendszerből, rájöhetünk, hogy kevés az olyan pont, ahol házastársként kapcsolódunk egymáshoz.

Ezért is nagyon fontos szem előtt tartani, hogy bármelyik párkapcsolati stádiumban járunk is, érdemes mindig energiát befektetni és tudatosan tenni a kapcsolatért és a másikért. 

* Zaka Dóra pszichológus írása.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!