A párkapcsolatok fejlődési útja - II. rész

Egy korábbi bejegyzésben már megismerkedhettek a párkapcsolatok fejlődési útjának első szakaszával, a szimbiózissal, amikor is a pár tagjait "rózsaszín köd" veszi körül és mindent pozitívan látnak. Életszerűtlen azonban, hogy ez az állapot örökké fennmaradjon, nézzük meg, mi következik utána?

A szakirodalom "differenciáció" néven utal a második fázisra, ami azt jelenti, hogy némiképp eltávolodunk, érzelmileg leválunk a másikról. Újra a saját énünk kerül középpontba, felfedezzük önmagunkat, elkezdjük ismét a saját igényeinket kommunikálni. Eddig azt mondtuk, "mi nagyon szeretjük a kínai kaját", most már ki tudjuk mondani azt is, hogy "én az olasz konyhát jobban kedvelem". Elkezdjük a valóságnak megfelelően észlelni párunkat: eddig azt hittük, tökéletes, most azonban elkezdjük látni a negatív tulajdonságait és a kettőnk közti különbségeket is. Bár tudjuk, hogy minden embernek vannak olyan tulajdonságai, amelyek számunkra negatívként hatnak, mégis ez csalódást válthat ki bennünk.

Annak ellenére, hogy a leírás alapján ez az időszak nem túl idilli, hiszen általában sok konfliktussal és vitával jár, a párkapcsolat szempontjából mégis rendkívüli fontosságú. 

Ennek oka, hogy valójában a harc a közös jövőért folyik. Összekerült két ember, gyakran teljesen eltérő családi háttérrel, szokásokkal, szabályokkal, valahogy el kell dönteni, hogy később, a közös életükben melyik szerint fognak élni. A konfliktusok tehát legfőképpen arra irányulnak, hogy kialakulhasson a pár új, közös szokásrendszere és szabályai. Lehet, hogy ezek valamelyik féltől erednek, de az is lehet, hogy teljesen újakat alakítanak ki. Ez azonban sok-sok megvitatással jár. Eleinte megpróbáljuk megváltoztatni a másikat, szeretnénk, hogy beilleszkedjen abba a rendszerbe, amit magunkkal hozunk - érthető, hiszen számunkra ez biztonságos, jól ismerjük. Idővel aztán rájövünk, hogy ez nem elvárható, és elkezdünk egyezkedni, összecsiszolni kettőnk elképzelését, végül pedig kialakul a saját, közös identitásunk, benne az elképzeléseinkkel, szabályainkkal, értékeinkkel, szokásainkkal. 

Talán a legfontosabb készség, amire ebben a szakaszban szükségünk lehet, az a kompromisszumkészség, amely lehetővé teszi, hogy képviselni is tudjuk, ami nekünk fontos, mégis nyitottak legyünk arra, hogy elfogadjunk más alternatívákat is.

Érdemes ezt a fejlődési lépcsőt nem kihagyni, hiszen annak később meglehet a hátránya. Azok a párok, akik ebben a szakaszban akadnak el, gyakran számolnak be rendkívül viharos, veszekedésekkel teli párkapcsolatról. Ennek oka, hogy kapcsolatuk alapvető szabályait, amelyekre mindketten építkezni tudnak, nem vitatták meg, amikor annak a megfelelő ideje lett volna. Ezeket a harcokat márpedig "megúszni" nem lehet, legfeljebb késleltetni, megkockáztatva, hogy nagyobb háborúk lesznek belőle.

Ha ebben a szakaszban jól átbeszéltük, megvitattuk és kialakítottuk közös szabályainkat, az átmenet a következőbe - amelyet "gyakorlás"-nak nevezünk, könnyebb lehet. Következő blogcikkünkben erről olvashatnak.

*Zaka Dóra pszichológus írása.

Ha tetszett, oszd meg Te is másokkal!