A párkapcsolatok fejlődési útja - I. rész

A párkapcsolatokról általánosságban véve elmondható, hogy egy adott fejlődési útvonalat követnek, amely összesen négy szakaszban zajlik. Nagyon gyakori, hogy egy-egy ilyen szakaszátmenetnél merül fel a párterápia igénye, hiszen többféleképpen is el lehet akadni a váltásban. Ebben a bejegyzésben az első ilyen szakaszról olvashatnak, amelyet a szimbiózis fázisának nevezünk. De mi is jellemzi ilyenkor a pár tagjait?

Ez az az időszak, amit a hétköznapi nyelvben "szerelem", illetve "a rózsaszín köd időszaka" neveken emlegetünk. A pár tagjainak figyelme ilyenkor nagyrészt egymásra irányul, mondhatni beszűkül a másikra, ami azt jelenti, hogy szinte minden más (hétköznapi cselekedetek, hobbik, barátok) háttérbe szorul. A lényeg, hogy "együtt legyünk" (vagy akár "egyek legyünk"), ezt hajtja az a vágy, hogy minél erősebb kötődést, kapcsolódást alakítsunk ki a másikhoz. Az "én" és "te" helyett a "mi" kap nagy hangsúlyt. 

Gyakoriak ilyenkor azok a beszámolók, amelyek azt mutatják, milyenek is ők együtt: "szabadidőnkben mi mindig kirándulni megyünk", "mi nagyon szeretjük a kínai kaját". 

Az ilyen és ehhez hasonló mondatok nagy szereppel bírnak ebben a fázisban, a hangsúly azokon a szempontokon van, amelyek közös érdeklődésről, tulajdonságokról szólnak. Az, hogy miben különbözünk vagy éppen milyen negatív tulajdonságai vannak a másiknak (hiszen TUDJUK, hogy vannak), ebben az időszakban nem számít. Ezzel együtt azonban a másik torz észlelése is jellemző, méghozzá pozitív irányban. Ami később frusztrál, sőt idegesít minket a párunkban, az lehet, hogy kapcsolatunk kezdetén a vonzó, pozitív tulajdonságai közé tartozott. Lehet, hogy párunk viccelődő, humoros stílusa a szimbiózis alatt bájosnak és csábítónak hatott, ám néhány év elteltével azt gondoljuk, "soha nem vesz komolyan" és "mindenből viccet csinál".

Mindezen viselkedésmódok hátterében hormonális okok is állnak. Ilyenkor a szervezetben fenil-etil-amin termelődik, amely egy amfetamin-származék. Ez felel a felhangoltságért, a heves szívdobogásért, amelyet a másik látványa idézhet elő, sőt az elpirulásért is. Fontos információ, hogy nagyjából 3 év alatt kialakul a szervezet habituálódása ehhez a hormonhoz, ami azt jelenti, hogy megszokjuk a jelenlétét. Ez összefügg a párkapcsolat szimbiotikus szakaszának lezárulásával is. Ha a hormonális oldalt nézzük, jelentős még az oxitocin is, amely a kapcsolat további szakaszára jellemző felnőtt kötődésben játszik nagy szerepet.

S hogy miért is fontos ez az időszak a párkapcsolat életében? Ilyenkor szedi össze a pár azokat a közös emlékeket és élményeket, amelyekre a későbbiekben alapozni tudnak, sőt visszanyúlni ide, ha éppen nehezebb időszakokon mennek át. 

Párterápiában úgy mondjuk ezt, hogy ilyenkor teremtik meg "a kapcsolat érzelmi alapját", vagyis innen erednek azok az erőforrásaik, amelyekre a kapcsolatukat építik. Időről időre érdemes tehát erre az időszakra visszaemlékezni, végiggondolni azt, miért is szerettünk bele a másikba. Az első időszak és a megismerkedés körülményeinek feltérképezése a párterápia során is egy fontos lépcső.

A szimbiózis után következik a differenciáció szakasza, azonban gyakori, hogy elakadást tapasztalnak a váltásban. Az elakadás sokféle okból eredhet, azonban gyakori, hogy az időzítésben vannak eltérések a pár tagjai között. Az átmenet könnyebb, ha az aktuális fázis értékét magunkévá tettük, tehát van elég közös élményünk ahhoz, hogy zökkenőmentesebben tudjuk venni a következő szakaszok kihívásait. A differenciációról részletesen egy következő blogbejegyzésben olvashatnak.

*Zaka Dóra pszichológus írása.

Ha tetszett, oszd meg Te is másokkal!